,,A színház az igazi szenvedélyem" - interjú Lipics Franciskával

Lipics Franciska a Színház- és Filmművészeti Egyetem musicalszínész-osztályának hallgatója, emellett a Budapesti Operettszínházban játssza többek között a Carmen címszerepét. A fiatal színésznővel a tavalyi premier kapcsán beszélgettünk.

Hogy történt a Carmen castingja? mit éreztél, amikor a bizottság informált arról, hogy szeretnének téged is meghallgatni, majd akkor, amikor kiderült, hogy megkaptad a szerepet?

Teljesen szürreális élmény a mai napig, hogy ez velem megtörténhetett. Annyit tudtam eleinte, hogy tanuljak meg egy dalt a darabból, hogy elénekeljem az Operettszínház vezetősége előtt, de nem gondolkodtam abban, hogy ez egy konkrét meghallgatást jelent a szerepre. Sok-sok héten keresztül jártam korrepetícióra, októberben volt a meghallgatás, és sokkal később kaptam meg a hivatalos felkérőt, ami teljesen lesokkolt. Őszintén nem gondoltam soha, hogy ez velem megtörténhet.

Izgalom vagy félelem volt inkább benned a bemutató előtt? hogyan tudtál megküzdeni az esetleges szorongással?

A nyilvános főpróba előtt izgultam hihetetlenül, ezért a premierre szerencsére kevesebb lett a saját magamra helyezett nyomás. Félni nem féltem, mert biztonságban éreztem addigra magamat a színházban, a partnerekkel, sokkal inkább vártam a színpadra lépést aznap este. Jó visszajelzéseket kaptunk a nyilvános főpróbára, ezért nyugodtabban tudtam hozzáállni, mint ahogy magamat ismerve számítottam rá. A premieren nézett meg az egész családom és a szerelmem. Szerettem volna, hogy büszkék legyenek rám.

Kik a legnagyobb példaképeid/támaszaid? miben segítenek neked?

A Carmen próbafolyamat kapcsán egyértelműen Nádasi Veronikát szeretném mondani. Nagyon felnézek rá, fantasztikus művésznek tartom. Ő tanít is engem az SZFE-n és a próbafolyamat alatt is rengeteget segített emberileg és szakmailag egyaránt.

Hogyan készülsz egy szerepre? egy olyan mű esetében, mint a Carmen, ahol van egy papíralapú verziója, illetve több feldolgozása a történetnek, mennyire ásod bele magad ezek megismerésébe?

Abszolút beleásom magam. Minden színpadi műről, amihez közöm van, a lehető legtöbbet szeretném tudni. Többször is elolvastam Merimée Carmen c. művét. Homonnay Zsolt, a darab rendezője - aki Kiss-B. Atilla mellett a másik osztályfőnököm - rengetegszer referált rá, ami miatt méginkább úgy éreztem, a lehető legtöbbet kell foglalkoznom az eredeti művel. Az operát is ismertem természetesen, de azt szándékosan nem néztem, nem akartam más színpadi adaptációkat keresni, mert akkor akarva-akaratlanul azokból is merítkeztem volna, nehezen zártam volna ki őket. Teljes egészében magamnak akartam kialakítani a Carmen-képemet, Zsolt rendezői koncepcióját követve.

Gimnázium végéig gondolkoztam azon, hogy nyelvész, esetleg újságíró legyek, de valahogy mindig visszavezetett az utam a művészetekhez.

Volt más terved a színészeten kívül vagy mindig ez volt az álomszakmád? mik a közeli és távoli terveid?

Mindig is ezzel akartam igazán foglalkozni. Sok mindent kipróbáltam és semmilyen más szakmának nem zártam ki a lehetőségét. Gimnázium végéig gondolkoztam azon, hogy nyelvész, esetleg újságíró legyek, de valahogy mindig visszavezetett az utam a művészetekhez. Szinte minden művészeti ág érdekel és szívesen ki is próbálom magam bennük, de a színház az igazi szenvedélyem.

Mit gondolsz Carmen személyiségéről? ha lenne lehetőséged, összebarátkoznál vele vagy messziről elkerülnéd őt?

Érdekes, hogy ahogy képzelem Carmen személyiségét, van, amiben ő és én szöges ellentétek vagyunk, és van, amiben teljesen egyformák, ezért nehéz válaszolni. Sok olyan tulajdonsága van Carmennek, amit nem kedvelek; például az, hogy nem őszinte magával és retteg a sebezhetőségtől, de sok esetben én is ilyen vagyok, ezért nem tudok biztos választ adni.

Az interjút készítette: Deli Mandula

A képet Janus Erika készítette.