,,Az ember azáltal, hogy másokat megismer, magát is jobban meg tudja fejteni" - interjú Détár Enikővel

Détár Enikővel, hazánk sokoldalú előadóművészével egy hétfő este találkoztunk a Turay Ida Színházban. A Kálvária tér másik oldalán elhelyezkedő stúdióból sietett át hozzánk a színház büféjébe, ahol egy fesztelen, kellemes hangulatú interjút készíthettem vele.

Melyik darabot ajánlanád középiskolásoknak, amiben játszol vagy pedig láttad?

Több darabot is ajánlanék. Az elsőszámú A tizenötödik a Madách Színházban, ami a '48-as szabadságharc idején játszódik, és azért szeretem különösen, mert visszaadta Kazinczy Lajos életének jelentőségét, aki a tizenötödik aradi vértanú volt. A következő kicsit női darab, a Rocknagyi, amit itt, a Turayban játszunk, és arról szól, hogy meddig engedheti meg magának az ember, hogy egy bántalmazó kapcsolatban éljen. Ha ezt valaki kamaszként látja, akkor lehet, hogy a későbbiekben kevesebb ideig ragad benne egy ilyen típusú kapcsolatban. A harmadik, amit ajánlanék, a Mamma Mia!, ami a derűről, napfényről és egy újra megtalált szerelemről szól. A negyediket pedig Pásztor Erzsébet Kossuth-díjas színésznő miatt javasolnám mindenkinek, aki még mindig pörög-forog a színpadon és fantasztikus energiákat mozgósít estéről estére. Ez a Fergeteges látogatás.

A következő kérdésem az iskolához kötődik. Milyen tanuló voltál, melyek voltak a kedvenc tantárgyaid?

Nem voltam igazán szorgalmas, nagyjából négyes átlag kísérte végig a tanulmányaimat. Biológia-kémia tagozatos gimnáziumba jártam, mert orvos is szerettem volna lenni akkoriban. Az irodalmat kedveltem, de a nyelvtant nagyon nem, a helyesírásomra nem vagyok maradéktalanul büszke, bevallom. A biológia volt még az egyik kedvencem, sok metszetet készítettem, boncoltam. Viszont erről a természettudományos tagozatról aztán nem ebbe az irányba vitt az utam.

Végül mi győzött meg arról, hogy a színészmesterség mellett dönts?

Mint a gyerekek zöme, én is minden akartam lenni. Amikor vendégek jöttek hozzánk, elővettem a lábast és fakanalakat, lelkesen dalolgattam. Táncolni otthon Móricka módjára tudtam csak, ezt a művészetet nem tanultam. A lényeg az, hogy már kicsiként szerettem produkálni magam.

Én hiszek abban, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít, így nem önsajnálatba merültem, hanem elkezdtem gondolkozni, hogy ha én nem kellek ebben a szakmában, vagy nem ezen a szinten, akkor mi érdekelne helyette.

Volt már olyan pillanat az életedben, amikor úgy érezted, mégsem ez a neked való pálya?

Például amikor nem vettek fel elsőre a főiskolára. Akkor úgy döntöttem, hogy képesítés nélküli gyógypedagógus leszek, mivel a pszichológia egyébként is érdekel. Nyilván az ember az által, hogy másokat megismer, magát is jobban meg tudja fejteni. Aztán másodszorra szerencsére felvettek zenés osztályba. 36 éves korom körül volt egy olyan időszak, amikor ugyan volt munkám, volt címlap, de nem kaptam új szerepet, és megijedtem. Én hiszek abban, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít, így nem önsajnálatba merültem, hanem elkezdtem gondolkozni, hogy ha én nem kellek ebben a szakmában, vagy nem ezen a szinten, akkor mi érdekelne helyette. És nagyon furamód, két szerepet kaptam ezután a Madách Színházban, és akkor még nem tudtam, hogy ráadásul várandós voltam Zsigmonddal, úgyhogy hét hónapos terhes voltam, amíg játszottam folyamatosan.

Mivel nagy tapasztalatod van a mások előtt lévő szereplésben, esetleg tudnál tanácsolni valamit azoknak a diákoknak, akik félnek sok ember elé kiállni, zavarban vannak felelésnél?

Ami sokat segít egy felelésnél, az az, ha az ember felkészült. És ez így van velem is a színpadon. Ha olyat énekelsz, ami nincs bepróbálva, vagy olyan jelenet jön, amiben ,,állapotba kell kerülni", például helyből kell kiborulni, azt csak rengeteg gyakorlással lehet jól megcsinálni. Persze a színházban a szereplésnél egy szerep mögé bújhatsz, de egy felelés, műsorvezetés vagy önálló est sokkal személyesebb. Vannak olyan színészek is, akik nem tudnak olyan jól improvizálni, és ez a része nehezebben megy nekik. Egyértelműen sok idő, mire lesz annyi önbizalmad, hogy bátran ki merj állni, de befektetett munkával lehetséges.

Ha a musicalszínészet összetevői közül csak eggyel foglalkozhatnál (tánc, ének, színészet), melyik lenne az?

Színészet. Egyértelműen.

Van-e olyan kollégád, akinek a művészete inspirál téged?

Nagyon sok van. Számos csodálatos emberrel dolgozhattam együtt, egy A4-es lapot tudnék teleírni. Rengeteg kollégámat becsülöm, ez egy igazságtalan szakma, mert van megannyi tehetséges művész, akiket csak egy szűk réteg ismer, a fővárosban maximum. Ez pedig kegyetlen, de így van.

Mit javasolnál azoknak a fiataloknak, akik színészi pályára lépnének?

Olvassanak sokat, főleg drámákat, és nézzenek meg többféle színházban többféle előadást. Ez alapján próbálják behatárolni, hogy mi az, ami tetszik nekik, mi lehet az ő útjuk. Mi a szüleimmel Egerbe jártunk színházba, és nekem ez például meghatározó volt. Tájékozódjanak a felvételi követelményről, és arra készüljenek fel. Nagyon fontos még a mozgás, nem feltétlenül a tánc, azért, hogy kialakuljon egyfajta testkontroll, és akár sikerül ez a pálya, akár nem, ez tartást és önfegyelmet ad.

Az olvasáshoz visszatérve, van-e olyan mű, amit úgy érzel, érdemes lenne színpadra állítani?

Több is van. A Védett férfiak, ami egy alternatív társadalomról szól, és ezt adják is a Jurányi Inkubátorházban. Amikor láttam, elképesztően jól játszottak benne, teljesen természetesen, szélsőségesen és bátran. Az ember tragédiájával kapcsolatban pedig sok éve azt éreztem, hogy akár meg is rendezném, és minden középiskolába elvinném. Nekem ez egy olyan alapmű, amely örökérvényű, és azt gondolom, hogy Shakespeare-rel egyenértékű.

Az utolsó kérdésben visszautalnék egy korábbi interjúdra, amelyben azt említetted, hogy vannak olyan dolgok az életedben, amiket csodának tartasz. Miket tartasz az életedben ilyen ajándéknak?

Az csoda, hogy volt egy súlyos autóbalesetem, amikor a lányommal hat és fél hónapos terhes voltam, én voltam a hibás, a kocsi nyolcvanhárom métert repült, de se nekem, se a babának nem esett semmi baja. Lepergett előttem az életem, éreztem, hogy csapódik a fejem, ahogy pörgött az autó, de nem fájt. Nagyon rugalmas kismama voltam szerencsére, a hasamra tettem a kezem és a másikkal kitámasztottam az ajtót, és így másztam ki. Nekem ez egy kisebbfajta csoda.

Enikőt több szerepben is láthatjátok az aktuális színházi évadban:

Madách Színház

Mamma Mia!- Tanya

Mary Poppins- Madaras asszony

A tizenötödik- Anya, Török Sophie és a Fekete angyalok

Turay Ida Színház

Anconai szerelmesek- Dorina

Fergeteges látogatás- Teri

Mindenki engem akar- Liz

Rocknagyi- Cher

Az interjút készítette: Deli Mandula