Rémségek kicsiny boltja- avagy hogyan vegyül a horror és a meseiség?

Egy kellemes május péntek estét hogy is lehetne elképzelni annál idillibb módon, minthogy egy igazán szórakoztató, mégis horrorisztikus történetben legyen részünk? A Pesti Színház ismét érdekes adaptációt állított színpadra - ezúttal musical műfajban -, mégpedig a Charles B. Griffith forgatókönyve és Roger Corman filmje alapján készült Rémségek kicsiny boltja c. mű került elő tarsolyukból, Novák Eszter rendezésében.
A történet kedvesnek (bár kissé vontatottnak is) tűnik egészen az 1. felvonás utolsó perceiig. Az események hirtelen felgyorsulnak, és a néző rémülettel megy ki a teremből a függönyök összehúzódása után. A mű egy horrormusical, így remélhetőleg mindenki ezzel a tudattal megy el a darabra. Ezt a rettegést oldja a sok ironikus elem, a humor és a vidám dallamok.
A cselekmény igazán egyszerű: egy botanikus kis üzletében találjuk magunkat, ahol kiderül, hogy rejtegetnek egy igazán egzotikus növényt. Ez okozza az egész mű problematikáját, és erősen megfogalmaz magában egy kritikát is a világra kivetítve. Ennél többet nem árulok el - úgy elveszne a horror hatása, és a kiszámíthatatlanság.
Nem gondolom, hogy ebben az esetben fontos lenne kiemelni a színészi alakításokat, mert úgy érzem, hogy a darabban sok játszanivaló nincs - mégis valahány szereplésről szeretnék rövid összefoglalást írni, hogy megfoghatóbb legyen az előadás, ha már a cselekményt nem árultam el.
Seymour szerepében látható Orosz Ákos egy nagyon szerethető figurát formált meg játékával, így a néző együttérzését, rokonszenvét már az első percben elnyerte, könnyen lehetett vele azonosulni.
Seress Zoltán ismét hozzáillő szerepet kapott, a tipikus szigorú, erőteljes, mégis kedvelhető Mr. Mushnikét.
A számára komfortos hőstípusból kibújó Brasch Bence izgalmas és humoros jelenetekkel tarkította az előadást. Nagy meglepetés volt számomra látni azt, hogy mekkora élvezettel játssza ezt a szokatlan - de annál jobban ráillő! - szereplőt.
Szántó Balázs egymás után 7 különböző embert is megjelenített, teljes átéléssel, odaadással élt a színpadon. Nem voltak nagy szerepek, de nagy kihívást jelenthetett a - néhol ellentétes nemű - jellemek átélése.
A díszletek és jelmezek annyira látványosak voltak, hogy a rendezési malőrökről teljesen elvonták a figyelmet. A zenék nem fülbemászóak - pedig a szövegek nagyon találóak, Varró Dániel fordításával - az előadásuk sem volt kiemelkedő, de ez nem okozott gondot - mégiscsak egy alapvetően prózai színház a Pesti, és az elvártakhoz képest rendben volt minden. Kissé úgy éreztem magamat, mintha - a jelmezeken, díszleten kívül - egy kisebb társulat előadásán járnék, semmi sem volt zseniális, de egyszer meg lehetett nézni, jó volt együtt izgulni a szereplőkkel azon, hogy mi fog történni.

A fényképet készítette Dömölky Dániel.

Írta: Szakács Lelle